Harapás kisgyermekeknél a bölcsődében: miért fordul elő, és hogyan reagálhatnak közösen a kisgyermeknevelők és a szülők

Kevés dolog aggasztja annyira a szülőket és a kisgyermeknevelőket, mint egy telefonhívás, amely így kezdődik: „Ma megharapták a gyermekét”, vagy ami még nehezebb: „A gyermeke megharapott egy társát.” A harapás ijesztőnek tűnhet, de a kisgyermekcsoportokban az egyik leggyakoribb viselkedés. A legtöbb gyermeknél átmeneti szakasz, amely a fejlődési életkorukhoz kapcsolódik, nem pedig az agresszió vagy a rossz nevelés jele.

Ha megértjük, miért harapnak a kisgyermekek, és a bölcsődében és otthon is nyugodtan, következetesen reagálunk, azzal segíthetünk a leggyorsabban a gyermeknek túljutni ezen a szakaszon.

Miért harapnak a kisgyermekek?

A harapás nagyjából egy- és hároméves kor között a leggyakoribb. Ebben a szakaszban a gyermekeknek erős érzéseik és nagy szükségleteik vannak, de nagyon kevés szavuk, hogy ezeket kifejezzék. Gyakori okok:

• Frusztráció: egy másik gyerek elvette a játékát, vagy nem tudja megtenni, amit szeretne, és még nincsenek szavai, hogy ezt elmondja.
• Fogzás: a fájó íny miatt a rágás és a harapás jólesik.
• Felfedezés: a kisgyermekek a szájukon keresztül ismerik meg a világot.
• Túlingerlés vagy fáradtság: a zaj, a zsúfoltság, az éhség vagy egy kimaradt alvás megnehezíti az önuralmat.
• Figyelemkeresés: a harapás azonnali, erős reakciót vált ki a felnőttekből és a többi gyerekből.
• Szorongató közelség: amikor a gyermek úgy érzi, hogy megsértik a terét, a harapás gyors módja lehet annak, hogy eltávolítsa a többieket.

A legtöbb harapó kisgyermek nem akar bántani senkit. Az adott pillanatban reagálnak, azokkal az eszközökkel, amelyek a rendelkezésükre állnak.

Mit tegyenek a nevelők az adott pillanatban?

A nyugodt, következetes reakció mindkét érintett gyermeknek segít:

• Először a megharapott gyermekkel foglalkozzon. Vigasztalja meg, majd óvatosan tisztítsa meg a területet szappannal és vízzel, és szükség esetén tegyen rá hideg borogatást. Ellenőrizze a bőrt, és kövesse intézménye elsősegély-szabályzatát.
• A harapó gyermekre nyugodtan és röviden reagáljon. Guggoljon le a szemmagasságába, és használjon rövid, határozott üzenetet, például: „Állj! A harapás fáj.” Kerülje a hosszú kioktatást vagy a megszégyenítést; a kisgyermekek ezeket nem értik.
• Mutassa meg, mit tehet helyette. Adjon neki egyszerű szavakat a következő alkalomra: „Mondd, hogy »enyém«” vagy „Mondd, hogy »állj«”. Ha úgy tűnik, a fogzás az ok, kínáljon fel biztonságos rágókát.
• Soha ne harapjon vissza, és ne biztassa a szülőket, hogy „mutassák meg neki, milyen érzés”. Ez azt tanítja, hogy a harapás elfogadható.

Dokumentálás és kommunikáció a családokkal

Minden harapási esetet rögzíteni kell: az időpontot, a helyszínt, azt, hogy mi történt közvetlenül előtte, és hogyan reagáltak a munkatársak. A jó feljegyzések segítenek felismerni a mintázatokat, és megmutatják a családoknak, hogy a helyzetet szakszerűen kezelik.

Mindkét családot még aznap tájékoztassa. Mondja el, mi történt és mit tett, de óvja minden gyermek magánszféráját. A legtöbb intézmény nem árulja el a szülőknek a harapó gyermek nevét, és érdemes ezt a szabályt még az első eset előtt elmagyarázni a szülői tájékoztatóban.

A kidsday segítségével a nevelők azonnal rögzíthetik az eseteket, és közvetlenül az alkalmazásban tájékoztathatják a szülőket, így a családok gyorsan és világosan az intézménytől értesülnek, nem pedig egy sietős beszélgetésből hazamenetelkor.

A harapás megelőzése

A harapás csökkentésének legjobb módja, ha megértjük, mikor és miért fordul elő. Figyelje a mintázatokat: Ebéd előtt történik? Az átmeneteknél? Egy bizonyos játék vagy sarok közelében? Ha ismeri a kiváltó okokat, időben közbeléphet:

• A népszerű játékokból legyen több darab, hogy a gyerekeknek ne kelljen versengeniük értük.
• Csökkentse a zsúfoltságot azzal, hogy a csoportot kisebb tevékenységi sarkokra osztja.
• Tartsa kiszámíthatóan a napirendet, és ügyeljen arra, hogy az étkezések és az alvás ne csússzanak.
• Maradjon a harapásra hajlamos gyermek közelében a kockázatos pillanatokban, és időben terelje el a figyelmét.
• Tanítson egyszerű szavakat, gesztusokat vagy jeleket az „állj”, a „segíts” és az „enyém” kifejezésére.
• Dicsérje a szelíd viselkedést: „Szavakkal kérted a teherautót. Ügyes vagy!”

Hogyan segíthetnek a szülők otthon?

A gyermekek akkor tanulnak a legjobban, ha az üzenet a bölcsődében és otthon is ugyanaz. A szülők:

• Használhatják ugyanazokat a rövid mondatokat, mint a nevelők, például: „A harapás fáj.”
• Olvashatnak egyszerű képeskönyveket a szelíd kezekről és fogakról.
• Segíthetnek a gyermeknek megnevezni az érzéseit: „Mérges vagy, mert ledőlt a tornyod.”
• Gondoskodhatnak arról, hogy a gyermek kipihent legyen és ne legyen éhes, különösen a bölcsődés napokon.
• Maradhatnak nyugodtak. Egy erős érzelmi reakció akaratlanul is megerősítheti a viselkedést.

Mikor érdemes további segítséget kérni?

A legtöbb kisgyermeknél a harapás a beszédkészség fejlődésével elmúlik. Ha a harapás hároméves kor után is gyakran előfordul, erősebbé válik, vagy a kommunikációval, illetve a viselkedéssel kapcsolatos egyéb aggályokkal együtt jelentkezik, érdemes, hogy a család beszéljen a gyermekorvossal vagy egy gyermekfejlődési szakemberrel. A nevelők megfigyeléseik és feljegyzéseik megosztásával támogathatják ezt a beszélgetést.

Zárszó

A harapás a korai gyermekkor természetes, bár kellemetlen része. Ha a nevelők nyugodtan reagálnak, gondosan dokumentálnak és szorosan együttműködnek a szülőkkel, a gyermekek jobb módokat tanulnak meg arra, hogy kifejezzék magukat, a családok pedig biztosak lehetnek abban, hogy gyermekük jó kezekben van.