"A természet nem egy hely, ahová látogatni kell. Ez a tudásunk első otthona."
A korai gyermekkori oktatásban a "erdőiskolák" és a szabadban való tanulás irányzata szükségessé válik. A négy falon kívüli tanulás nem csupán egy séta; ez egy élő laboratórium, amely serkenti a gyermek minden érzékét.
-
A motoros készségek fejlesztése: A tanterem sima padlóihoz képest a természetes terep egyenetlen. A fák mászása, köveken való járás és fűben való futás természetes módon fejleszti az egyensúlyt, a koordinációt és a fizikai erőt.
-
A stressz és szorongás csökkentése: Tanulmányok kimutatták, hogy a természetes fénynek és friss levegőnek való kitettség csökkenti a kortizolszintet (a stresszhormon) a gyermekeknél. A természet megnyugtató hatással van, ami különösen segít a túlzott energiával vagy a fókuszálási nehézségekkel küzdő gyermekeknek.
-
Tudományos kíváncsiság ösztönzése: Kint, minden megfordított kő egy új világot tár fel. A gyermekek biológiát tanulnak a rovarok megfigyelésével, fizikát a lehulló levelekkel való játék során, és matematikát a tobozok számolásával. Ez konkrét és felejthetetlen tudást teremt.
-
Társadalmi kapcsolatok és együttműködés: A nyitott környezet ösztönzi a csoportos játékot. Amikor a gyermekek "menedéket" építenek ágakból vagy átkelnek egy pocsolyán, kommunikálniuk, tárgyalniuk és segíteniük kell egymásnak, erősítve ezzel társadalmi intelligenciájukat.
A természet érzékszervileg gazdag környezetet biztosít, amelyet egyetlen beltéri osztályterem sem tud reprodukálni. A falak fizikai akadályainak eltávolításával lehetővé tesszük a gyermekek számára, hogy felfedezzenek, kockázatot vállaljanak és mélyen gyökerező szeretetet alakítsanak ki a körülöttük lévő világ iránt.
