"Minden gyermek művész. A probléma az, hogyan maradjunk művészek, miután felnőttünk." — Pablo Picasso
Egy fiatal gyermek számára a ceruza és a papír nem csupán játékok; kommunikációs hidak. Mielőtt elsajátítanák a szintaxist vagy a bonyolult szókincset, a gyermekek vizuális szimbolikát használnak történeteik elmondására, félelmeik kifejezésére és örömeik megosztására.
-
Kacskaringós írás mint vizuális "bábozás": Ahogyan a csecsemők hangokat adnak ki beszéd előtt, a korai kacskaringók (körülbelül 18 hónapos kortól 2 éves korig) a kommunikáció első lépései. Ezen a szinten a gyermek nem egy tárgyat rajzol, hanem mozgást és energiát fejez ki.
-
Színek mint tiszta érzelmek: Amikor az érzelmi szókincs korlátozott, a színek válnak kifejező eszközeikké. Az élénk színek, mint a piros és a sárga, gyakran magas energiát vagy izgalmat tükröznek, míg a sötétebb árnyalatok inkább egy reflektív állapotot vagy védelmi szükségletet sugallhatnak.
-
A tér szimbolikája: Egy gyermek világában a papíron lévő méret az érzelmi fontossággal áll összefüggésben, nem a fizikai valósággal. Egy gyermek nagyon kicsinek rajzolhatja magát egy hatalmas szülői figura mellett, hogy kifejezze a védettség vagy dominancia érzését.
-
Rajzolás mint katartikus élmény: A gyermekek gyakran rajzolnak olyan eseményeket, amelyek megijesztették őket. Azáltal, hogy a félelmet papírra vetik, a gyermek kontrollt nyer felette. A papír biztonságos környezetté válik, ahol "szembenézhet" a nagy világgal.
A felnőtteknek a gyermek rajzát nem esztétikai szempontból kellene megítélniük, hanem mint egy ablakot az elméjükbe. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: "Mi ez?", egy támogatóbb megközelítés az lenne, ha azt mondanánk: "Mesélj arról, amit rajzoltál." Ez arra ösztönzi őket, hogy a rendelkezésre álló néhány szót felhasználva kiegészítsék a papíron elkezdett történetet.
Megjegyzés: Ez a folyamat "vizuális írástudás" néven ismert, és elengedhetetlen a későbbi írás- és olvasási készségek fejlődéséhez.
