A ráerőltetett fegyelem rövid távú engedelmességet teremt, míg a tudatos oktatás élethosszig tartó jellemet épít.
Sok szülő és pedagógus úgy véli, hogy ha egy gyermeket arra kényszerítenek, hogy azonnal adja át egy játékát, akkor nagylelkűségre tanítják. A valóságban ez gyakran egy "hiányos gondolkodásmódot" vált ki. A gyermek úgy érzi, hogy a játéka nem biztonságos, ami arra készteti, hogy a jövőben még szorosabban ragaszkodjon a birtokaihoz.
A Változás: A megosztásnak önkéntes társadalmi interakciónak kell lennie, nem kényszerített lemondásnak.
2. A "Hosszú Forduló" Stratégia
Ahelyett, hogy egy időzítőt használnánk, ami hirtelen véget vet a gyermek elköteleződésének, próbáld ki az "Amíg be nem fejezed" technikát:
-
Hagyd, hogy az első gyermek befejezze: Engedd, hogy játszon, amíg valóban be nem fejezi.
-
Támogasd a várakozó gyermeket: Ismerd el a frusztrációját. "Látom, hogy nagyon szeretnéd azt az autót. Ben most használja. Amint befejezi, te jössz. Mit tegyünk, amíg várunk?"
-
Az Eredmény: A játékot birtokló gyermek megtanulja, hogy a felnőttek tiszteletben tartják a munkáját, ami valószínűbbé teszi, hogy később önként adja át. A várakozó gyermek fontos önszabályozást és türelmet tanul.
3. Bocsánatkérések: A Megírt Szavaktól a Valódi Empátiáig
Kényszeríteni egy gyermeket, hogy mondja, "Sajnálom" miközben még mindig dühös vagy hisztizik, azt tanítja nekik, hogy a szavak egy "szabaduló kártya", nem pedig a megbánás kifejezése.
-
Először a Sérültre Figyelj: Ahelyett, hogy az "agresszort" oktatnád, figyelj a gyermekre, akit bántottak. "Ó, ez fájt a karodnak. Itt vagyok, hogy segítsek." Ez az empátiát modellezi.
-
Javítás (A "Javítás"): Miután mindenki megnyugodott, kérdezd meg: "A barátod szomorú, mert a torony összedőlt. Mit tehetünk, hogy jobban érezze magát?"
-
Cselekvés a Szavak Felett: Egy gyermek, aki zsebkendőt, hideg pakolást vagy egy másik játékot hoz, sokkal mélyebb leckét tanul az empátiáról, mint egy motyogott, kényszerített "sajnálom".
4. Együttműködés: A "Mi" Ereje
Az együttműködés egy olyan készség, amelyet napi hozzájárulás révén építenek, nem előadások által.
-
Közös Játék: Ösztönözd az olyan tevékenységeket, ahol nincs egyetlen győztes, például egy hatalmas erőd építése vagy egy nagy puzzle kirakása.
-
A "Segítő" Identitás: Vonj be gyermekeket "felnőtt" feladatokba. "Az asztalt terítem; tudnál a csapattársam lenni és letenni a szalvétákat?"
-
Specifikus Dicséret: A "Jó munka" helyett használj leíró visszajelzést: "Ti ketten kitaláltátok, hogyan lehet együtt cipelni azt a nehéz dobozt! Ez nagyszerű csapatmunka."
5. Hatékony Kommunikáció: Mit Mondjunk Parancsok Helyett
A gyermek viselkedésének megváltoztatásához először meg kell változtatnunk a nyelvet, amelyet a vezetésükhöz használunk. Íme néhány konkrét mód a kommunikációra a közönséges társadalmi helyzetekben:
-
Játékok Megosztásához: Ahelyett, hogy azt mondanád: "Add oda neki most, ne légy önző!" próbáld ki: "Tudasd Sarah-val a szavaiddal, amikor befejezted a fordulódat, hogy ő is megkaphassa a következőt." Ez érzést ad a gyermeknek a cselekvés és a játék irányítása felett.
-
Fizikai Konfliktusokhoz: Ahelyett, hogy a szokásos parancsot mondanád: "Most azonnal mondj bocsánatot!" próbáld ki: "Nézd meg a barátod arcát; nagyon szomorúnak tűnik, mert bántották. Mit tehetünk, hogy jobban érezze magát?" Ez a fókuszt a kényszerített szkriptről a valódi felelősségre és gondoskodásra helyezi.
-
Csoportmunkához: Ahelyett, hogy kiabálnál: "Ne lökdösd egymást!" próbáld ki: "Úgy tűnik, mindketten ugyanazt a nagyszerű ötletet szeretnétek a toronyhoz. Hogyan tudnátok együtt dolgozni, hogy mindkettőtöknek legyen elég helye az építéshez?"
-
Tulajdon és Határokhoz: Ahelyett, hogy azt mondanád: "Mindent meg kell osztanod!" próbáld ki: "Ez a te különleges játékod, és megértem, hogy szereted. Készen állsz arra, hogy a barátod egy kicsit használja, vagy még várnunk kell néhány percet?"
A korai gyermekkorú oktatás egy maraton, nem sprint. Amikor eltávolodunk a viselkedések kényszerítésétől hatalmi harcok révén, elkezdjük felépíteni a belső erkölcsi iránytűt a gyermekeinkben.
